Elértünk a téli szünethez, a 13/14-es szezon feléhez. Elég kalandos utat járt be a csapat, amit most megpróbálunk kiértékelni a szurkolók szemszögéből.
De először ne szaladjunk előre, beszéljük át az előzményeket. Június 15-e a szezon legnagyobb rangadója, a Dunaújváros elleni osztályozó. Mindenki elszántan megy ki a Stadionba, majdnem 4000 ember bíztatja a csapatot…. A következmények mindenki számára ismertek. Egy hónap bizonytalanság után az MLSZ újabb esélyt ad a soproni focinak, megkapjuk az NB2-es licencet. Közben bejelentik Németh Zoli érkezesét és remek játékosokkal bővül a keret.
Aztán, hogy nehogy Sopronban minden unalmas legyen, újabb vezetőedző vagyis akarom írni, szakmai igazgató csatlakozik a klubhoz. Supka Attila átveszi a felkészülés közepén a csapat felett a staféta botot, egyelőre pozitív jelekkel. Jönnek a barátságos meccseken a szép eredmények, török és izraeli, nálunk jóval erősebb csapatokkal ikszelünk.
A szezon első tétmeccse a Dunaharasztival idegenben a Magyar Kupában. Sima 4-2, ezt nem kell magyarázni senkinek, ezt hozni kellett. Az egycsoportos NB2 első fordulójában Kisvárdára látogattunk, ahol hoztuk a kötelezőt, Fazekas Norbi góljával ikszeltünk a szabolcsiak ellen. Ez után jöhetett a hazai premier, amit elég minimálisan Nyilasi utolsó percben szerzett góljával mentettünk győzelemre, kilenc szigetszentmiklósi játékos ellen. A Magyar kupában robogtunk tovább, a Siklósnak gurítottunk egy laza ötöst. Mislenyben megszakítottuk a hazai gárda fél év hosszú hazai veretlenségét Bali góljával. Ezt akkor még bravúrnak könyveltük el, most már inkább a kötelező meccsek kategóriába sorolhatnánk a tabellára tekintve. Ligakupában is jól rajtoltunk a Fradi ellen, Bár vereséget szenvedtünk, semmi okunk nem lehet a panaszra. A bajnokságban remekül álltunk, a harmadik helyen voltunk és sokan már titokban a feljutásban reménykedtek.
Most jön az a téma, amiről se szurkoló, sem játékos, sem vezető nem beszél szívesen. 10 meccsig játékosaink mindig vesztesen hagyták el a pályát. Otthon egy izgalmas meccsen az Ajka le tudott győzni. (Véleményem szerint ebben a meccsben Supka keze is benne volt, meghozott egy pár rossz döntést ezen a meccsen.) Utána a Ligakupában a megyei rangadón négyet kaptunk a három magyarral felálló ETO ellen. Dunaújvárosban nem sikerült megbosszulni az osztályozót, semmi közünk nem volt a játékhoz, nem is kérdéses, hogy hármat kaptunk tőlük. Békéscsaba ellen lelketlen játékkal kaptunk ki egy gyötrelmes meccsen annak ellenére, hogy Erdélyi Lackó révén mi szereztük meg a vezetést. A Magyar Kupából kiestünk egy igazi kupa hangulatú meccsen, talán a szezon egyik legjobb játékát mutatva a Puskás ellen. A bajnokságban a Vasas és a Szpari is legyőzött minket – mindkétszer tizenegyesből kaptuk a gólt. Némi vigaszt jelenthetett, a Ligakupában a Tatabánya ellen idegenben egy elég sovány 1-2-es győzelem. A ZTE otthonában valami hihetetlen gyenge játékkal kikaptunk 4-0-ra, itt már egyre jobban felerősödtek azok a hangok, aki Supka távozását kívánták. A szakmai igazgató úgy látta, hogy a rutinos védő Bognár Zsolti és a ”gólvágó” Bali Peti a hibája a gyenge szériának, ezért gyorsan elzavarta őket a klubtól. A srácok újabban a Ligakupában mutathatták meg a tudásukat, itthon szereztek hét gólt a fiatal játékosokkal felálló Tatabánya ellen. Mindenki nagy reménnyel várta a kisesési rangadót a Cegléd ellen. (Sajnos soproniként ilyet is megkellett élnünk az őszi szezonban.) Hiába volt a szurkolók részéről a nagy lelkesedés Kormos László triplájával esélyünk sem volt még a pontszerzésre sem.
Újabb fordulópont következett a szezonban. A tabellán utolsó helyen álló Tatabányát vertük idegenben Varga Gabi és Baranyai góljával. Mindkét játékos a következő meccseke jó formát mutatott, a csapat vezérei lettek. A Balmaz ellen a védők hiánya miatt Sifter egy sorral hátrébb csúszott, így a középpályán Horváth András szervezte a játékot. Jól kezdve a meccset 3-3-ra végeztünk az akkor második hajdúsági gárda ellen. A Gyirmót ellen itthon tartottunk egy pontot egy teljesen egyhangú meccsen. A Ligakupában egy hatalmas meglepetést okozva, idegenben ikszeltünk a regnáló bajnok, az ETO ellen Gaál góljával. Nem állt le a csapat, Szolnokról is elhozta a három pontot, ezzel elmozdulva a kieső zónából. A Ligakupától elbúcsúzott a csapat, az FTC Böde mesterhármasával nyert a Káposztás utcában. A szezon végére maradt még kettő győzelem, hazai pályán vertük meg a Siófok majd a Kisvárda csapatát.
Az őszi szezon után egy eléggé kétarcú csapatot ismerhettünk meg. Biztosra vehető, hogy a keretben lesznek változások, hiszen jó pár poszton erősítésre szorul a csapat. Akik játékosként kiemelkedtek a csapatból véleményem szerint Halasi, Baranyai, Fazakas és Szabó L. Végig vezéregyéniségei voltak a csapatnak, reméljük ez a jó formájuk a tavaszra is megmarad. A fiatalok közül kiemelhetjük Maráczi és Pados játékát, elég jól pótolták a sérült Czár a balhátvéd posztján. Pető és Horváth Péter is pozítiv benyomást keltettek rám, remélem, még hasonló tehetségek játszanak az utánpótlásban.
Az SVSE Szurkolói Klub oldalán Kovács Dani kollégánk írta a cikket.
